Az irgalmasság hercegnője
Hírek > Aktuális
A megújult Genesius Színjátszókör ebben az évben egy magyar szentet választott, akinek életét a tökéletesedés útjának is mondják azok a kutatók, akik tanulmányokat írtak róla.
Árpádházi Erzsébet életét meg tudta osztani az imádság és szolgálat között, a házasság és Isten szolgálata között.
Életének eseményeit átszövik a legendák. Sírjánál és a környéken, ahol élete utolsó éveit töltötte, csodás gyógyulások történtek, amelyek száma halála után megsokszorozódott, a százat is meghaladta a tanúságtevők szerint.
Az előadásban Erzsébet életéből kiragadott eseményekkel azt szeretnénk megmutatni, hogy a talentumok, amelyekkel megszületünk, hogyan válnak Isten irgalma és kegyelme által gyümölcsözővé, sokak javára.
Célunkat legjobban XVI. Benedek pápa Szent Erzsébet év (2007) alkalmából, Erdő Péter bíboroshoz írt leveléből vett idézettel erősítem meg:
„Erzsébet igazi európai szent: kora társadalmi viszonyait tekintve éppúgy, mint napjainkban, az evangelizáció követhető példája. András király és Gertrúd királyné az új, keresztény Magyarország e hiteles drágakövének szülei gondoskodtak arról, hogy az Istenben való örökbefogadott gyermekség méltóságának tudatában neveljék gyermeküket. Erzsébet magáévá tette Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a programját, aki szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez (Fil 2,7). Kiváló mestereinek köszönhetően Assisi Szent Ferenc nyomába szegődött, személyes és végső életcélként saját életét hasonlóvá alakította Krisztuséhoz, aki az ember egyedüli Megváltója.
A türingiai őrgróf leendő feleségeként a szegények szolgálatának szentelte önmagát, s ebben a szolgálatában fölismerte az isteni Mesterhez való hasonlóvá válás igazi útját. Egyesítette a menyasszony hozományát az édesanya példaadásával, buzgón gyakorolta az evangéliumi erényeket, amelyeket Assisi Szent Ferenc iskolájában ismert meg. Az Egyház igazi leánya volt, konkrét tanúságtételével Krisztus szeretetét tette láthatóvá az emberek között. Az évszázadok során sokan követték őt, akik úgy tekintettek rá, mint a keresztény erények tiszta példaképére, amelyeket radikális módon élt meg a házasságban, a családban és az özvegységében egyaránt. Példája politikai személyiségek számára is ösztönzőnek bizonyult, hogy buzgóságán felbátorodva a népek közti kiengesztelődésen fáradozzanak.” (2007. május 27.)
