Ifjú Házas Közi - Keresztelő Szent János Plébánia

   Ahogy Albert Atya idekerült plébániánkra, egyre gyarapodtak a családos programok, a gyerekekre (is) figyelő lelket növelő, nevelő lehetőségek. Beindultak a Mocorgó misék, mehettünk játszóházba a plébániára, egyre inkább összatalálkoztunk hasonló élethelyzetben levő hívő családokkal, és mivel már többen is egy ideje kerestük a lehetőséget, hogy kapcsolatba, közösségbe léphessünk egymással, az Atya meghirdetett egy beszélgetős, imádkozós alkalmat az ifjú-házas-pároknak, kisgyermekes szülőknek.
   Az időpont eleinte bizonytalan, változó volt, de most már egy-két éve állandósult, és havonta a Mocorgó misék után találkozunk a plébánián, és néhány lelkes, segítőkész ifjú leány segítségével, akik gyermekeinket lefoglalják közben a játszóházban, mi nyugodtan beszélgethetünk...
    Az első év összecsiszolódása, próbálkozásai után a Családok VII. Világtalálkozójára készült Felkészítő Katekézis témáit vettük végig: A család: munka és ünnep. Ez közel állt hozzánk, viszonylag könnyű volt róla beszélgetni, gondolkodni, de sokszor bizony könnyen el is kalandoztunk.
    Ezután komolyabb, nehezebb, mélyebb témakör felé vettük az irányt, az Apostolok cselekedetei kerültek sorra. Itt bizony néha az Atyára maradt a bevezető, azt hiszem mindenki számára nehezebb volt az erről való elmélkedés, megszólalás, de azért mindig volt gondolat, és azt hiszem ez is kellett, erre is szükségünk volt. Jó volt kicsit végiggondolni az akkori körülményeket, belegondolni magunkat azoknak az embereknek a helyzetébe, akik tényleg, testi valójukban is Jézus közelében élhettek, követhették Őt, és olykor bizony mindent, akár az életüket is odaadva kellett tanúbizonyságot tenniük. Mernénk-e, tudnánk-e, akarnánk-e végigcsinálni azt, amit nekik kellett?
    Most pedig kicsit szabadabban, kicsit változatosabban, a Műegyetemi Katolikus Közösség témái közül csemegézünk, melyek között van mélyebb, komolyabb, léleképítő témakör is, de egészen testhezálló, gyakorlatias gondolatkör is. Mindegyikhez találunk bevezető szöveget, idézeteket, és olyan kérdéseket, amik a beszélgetést segítik. Egy-egy házaspár felkészül egy választott témából, amiről mond néhány bevezető gondolatot, amit együtt folytatunk, és ki tudja hova kanyarodik a beszélgetés fonala (általában a gyerekneveléshez...)
     A találkozást mindig egy rövid énekkel és imádsággal zárjuk, sokszor már azután, hogy az Atya átmegy a templomba az esti szentmisére.
   Vagyis jól érezzük magunkat együtt, jó hallani - meghallani - a másik gondolatait, érzéseit olyan témákban is, amik esetleg a hétköznapokban (az óvodában, iskolában összefutva) nem kerülnek elő.
    Jó hogy mindezt a plébánián, a kereszt előtt, körbenülve tehetjük, jó tudni, hogy mindenki szívesen jön ide, és hogy nem csak egymással, a Jóistennel is együtt vagyunk.

JÓ NEKÜNK ITT LENNI!

AKI SZÍVESEN CSATLAKOZNA HOZZÁNK, JÖJJÖN BÁTRAN, VÁRJUK SZERETETTEL!

(Kisné Gyöngyösi Éva)